Kezdetek nélkül bele a lecsóba
Általaba minden írás legnehezebb része a kezdet, én talán már nem is tudom, hogy hol kezdődött, most azt érzem a legnagyobb sűrűjében vagyok, nyakig a lecsóban. Kisgyereket nevelni mindenki tud, csak az nem, akinek van, mindenki okosabb, jobb tanácsai vannak mindenkinek és aki meg gyerekes az mindig a nehézsegekről papol és arról, hogy amit TE átélsz az semmi, bezzeg az ő gyereke, meg a szomszéd Julcsikáé... En a magamét tudom, abban élek, vagyis inkább túlélek napokat, lassan hónapokat. Az első kisfiammal úgy gondoltam h sose lesz másképp, sose fogok aludni, aztán valahogy mar csak elég volt h atszóltam neki a szomszéd szobából h minden rendben aludjon nyugodtan. Megérkezett a kistesó, en telve reményekkel hogy majd biztos ő olyan lesz, mint akiről minden szuperanya mesél, h lerakod este és reggel 8kor felveszed, hasfájós sírásokkal tarkitott végeláthatatlan 3 hónap, amikor azt hiszed, h sosem fogsz egy estét sírás(ordítás) nélkül lenni, eljön a nyugodt, 2-3x etetés e...